Megfelelő állománysűrűség esetén a juhok ritkán károsítják a fenyőfa csemetéket. Forrás:Michael den Herder
Erdeifenyő állomány felújítása néhány évvel a tarvágás után. A juhok a füvet és a lombhullató újulatot fogyasztják, a fiatal fenyőcsemetéket kerülik. Forrás:Michael den Herder
A juhok született erdőgazdálkodók, mivel szereti a fűzfát, a madárberkenyét, a rezgő nyárat, és az égert fogyasztani. Ezeket a fafajokat általában eltávolítják az erdőállományok nevelővágása és gyérítése során. Különös táplálkozási stratégiájuknak köszönhetően (pl. Castro and Fernández-Núñez 2016), ha a megfelelő állománysűrűség mellett tartják, a juhok érintetlenül hagyják a kereskedelmi szempontból értékesebb erdészeti fajok mint például a Pinus-félék és a lucfenyő egyedeit. A megfelelő állománysűrűség eltér a különböző legelőtípusoknál és hektáronként 0.2-4 juh között változik (például erdei legelőnél 0,2-1 juh/hektár; fás legelőn 1.5-2.5 juh/hektár; vízparti kaszáló: 2-4 juh/hektár; száraz kaszáló: 1.5-2 juh/hektár; friss kaszáló: 2-2.5 anyajuh hektár-1) (Syörinki 2007). (Anderson et al. 1985) szerint túl magas állománysűrűségnél (például 7-10 juh/hektár), a juhok is elkezdhetnek fenyőfát és nyírfát fogyasztani (leveleket, tűleveleket és kérget), de megfelelő állománysűrűségnél és ha elég fű és lombhullató fa áll rendelkezésre, akkor elkerülik a fenyőféléket. A nyírfát legelik a juhok, de Finnországban a nyírfa a legtöbb esetben erőteljesen regenerálódik, ezért végül is a termékenyebb erdőkben nem okozhat problémát. De természetesen ez termőhelyfüggő és az erdei legeltetés során figyelni kell arra, hogy gondoskodjunk az elegendő természetes regenerációról. Ez az aggodalom más erdő-legelő rendszernél is jogosan merül fel, például a parafával és magyaltölggyel borított Montado és Dehesa állományoknál Dél-Európában. Ezekben a rendszerekben a legfrissebb tudományos irodalom szerint az állatállomány lekorlátozása 0.40 számosállat per hektárra (LU ha-1) (Arosa et al. 2017) és az 5 éves legeltetési periódus elősegítési a cserjefajok számának növekedését, valamint a fák regenerálódását ill. megerősödését (Listopad et al. 2018). Mindkettő alapvető fontosságú a tölgy populációk fenntartásához.
Lampaita laiduntamassa korkkitammi montadolla Portugalissa (Kuva: Joana Amaral Paulo)
Kevés útmutatást ad a szakirodalom a legmegfelelőbb legelőállat-állománysűrűségről, ami szintén függ az erdei termőhely produktivitásától. Ugyanakkor világszerte sok tanulmány dokumentálja az erdei legeltetés gyakorlatát (Brit Kolumbia Erdészeti Minisztériuma 2000, Salmon et al. 2007, Hjelford et al. 2014).
Juhokkal legeltetett nyírfaállomány. A legtöbb fiatal lombhullató fa és cserje újulat nagy részét elfogyasztják a juhok,csökkentve ezzel a gyérítés költségét és több helyet létrehozva a nagyobb nyírfák növekedéséhez. Forrás:Michael den Herder 
Juhokkal legeltetett fiatal lucfenyves. Forrás: Michael den Herder
A nevelővágás és a végvágás előtti gyérítés során kitermelt faanyagot jellemzően az erdőben hagyják a talaj tápanyagszint növelése céljából. A legeltetésnek hasonló hatásai lehetnek, mint a nevelővágásnak és a gyérítésnek, de ez sokkal természetesebb módja az erdőgazdálkodásnak. A juhok le fogják legelni a lombhullató csemetéket és ezáltal szimulálják az állomány természetes gyérítését. A legeltetés csökkenti a faegyedek közötti versengést és pozitív hatással van a tápanyag körforgására, ami előnyös a megmaradó faegyedek növekedésére nézve is.
Finn juhok (Suomen lammas) elektromos vezetékek alatt legelnek. Ez a hatékony földhasználat egy módja, hiszen egyébként ez a terület nem hasznosulna.
Forrás: Michael den Herder
Más tényezők is befolyásolják a fák regenerálódását. Korábbi kutatások eredményei azt mutatják, hogy a gyér vagy közepes legeltetés csökkentheti a mezei egér populációt (den Herder et al. 2016, Schieltz & Rubenstein 2016). Ez előnyös a faújulat számára, hiszen egy sűrű mezei egér populáció képes megsemmisíteni egy teljes csemete-korcsoportot. Ugyanakkor a legelő állatlétszám sem lehet túl magas, mert a fák regenerációs problémái mellett a mezei egér populációt is teljesen megsemmisítheti, ami negatívan befolyásolja a ragadozó madarak populációit.
További előnye a legeltetésnek, hogy a forró nyári napokon árnyékba húzódhatnak az állatok. Ez igen fontos, mivel még Észak-Európában is a hosszú forró nyári időszakok gyakoribbá válását prognosztizálják a közeljövőben. Az erdei legeltetésnek a hozadéka az is, hogy a legtöbb esetben nincs szükség kiegészítő takarmányozásra. Otto Makkonen, egy Savonranta-i finn juhgazda még az idei év különösen száraz nyarán sem látta szükségesnek, hogy bármilyen kiegészítő eledelt vásároljon, mert rengeteg természetes takarmány volt elérhető az állatok számára. A száraz nyár miatt a legeltetési időszak Szeptember közepén ért véget, vagyis két héttel korábban, mint az előző években. Mindazonáltal a rendszer meglehetősen rugalmasnak tűnik a klímaváltozás hatásaival szemben és Otto Makkonen nem tapasztalt komoly problémákat a rendkívüli nyári szárazság miatt.
Több példát is találhatunk arra, hogy hogyan lehet használni a juhok legeltetését a tájgazdálkodásban és az erdőgazdálkodásban. Dél-Európában és Amerikai száraz tájain a juhokat és a kecskéket arra használják, hogy tűzveszélyes aljnövényzetet az erdőtüzek időszakában alacsonyan tartsa. A folyamatos klímaváltozás miatt az erdőtüzek növekedő fenyegetést jelentenek ezekben a régiókban és Észak-Európában egyaránt. Finnországban már arra használják a juhokat, hogy a növényzetet alacsonyan tartsák a távvezetékek alatt, és ezért a szolgáltatásért a gazdák kompenzációt kapnak. Egy másik hatékony módja a juhok használatának a tájgazdálkodásban a sípályákon való legeltetés, mint ahogy azt Tahkovuori síközpontjában teszik Dél-Finnországban. A sípályákat nagyon nehéz kezelni, mivel a meredek lejtőkön nehéz gépekkel bonyolult és veszélyes dolgozni, továbbá ez a fajta eljárás egy komoly eróziós veszélyt generálhat. A juhok nagyon hatékonyak a sípályák rendben tartásában. A sípályákat egy sokkal természetesebb módon kezelik, ez sokkal biztonságosabb munka feltételeket teremt, lehetőség van a rekreációra és a fenntartható hústermelésre és a juhok segítenek egy festőibb táj kialakításában.
Check this article in a pdf format here